Üdvözlünk az SFportal nem hivatalos Mass Effect rajongói oldalán!

Kövess minket!



Vagy kérj e-mail értesítőt!

Enter your email address:

Delivered by FeedBurner

Mass Effect @ Google+

Mass Effect @ Facebook

A hivatalos magyar Mass Effect Facebook oldal

Csatlakozz!

többjátékos

Ahogy Merras is mondta, felettébb érdekes húzás volt a Battlefield 3 mellé adni a multiplayer mód korai hozzáférhetőségét (egy multira kihegyezett játékhoz adni egy másik játék többmódját?). Na de miért is tesztelek egy olyan játékot, amit 17.-től (sőt, akár korábban is) mindenki ingyen és bérmentve nyúzhat? Hát hogy a Brainiac című műsorból idézzek: „azért próbáljuk ki, hogy nektek már ne kelljen” :D. Nem jó érv, igaz? Na de van másik: a többjátékos mód játékmechanikája, a teljes verzióban sem fog jelentősen megváltozni. Működik így is – de még hogy! – szóval fölösleges is lenne. No de vágjunk is bele.

A többjátékos módba belépve rögtön fogad az üzenet, hogy „ugyan vegyél már egy felszerelés csomagot. Az első úgyis ingyen van”. Ezekben a csomagokban véletlenszerű egyszer használatos karaktert, vagy fegyvert erősítő kütyük vannak (esetleg egy új játszható faj). Például medigel. Nagy érvágás volt, amikor elsőnek földre kerültem (erről később), a játék pedig felpattintotta, hogy „használj medigelt! jót tesz az egészségednek.”, a karakter pedig csakugyan feléledt. Igen ám, csak azóta sem adott újabbat. Szóval érdemes spórolni velük. Medigélen kívül van még rakéta, életfeltöltő, töltényfeltöltő is. Ilyen csomagokat pedig kreditért lehet venni, ami a különleges feladatok elvégzése után jár.

Ezután a játék felkínálja a hat kasztot, amik ugyanazok, mint a játékban. Ám hogy érdekes legyen a dolog, a különböző fajok csak bizonyos kasztúak lehetnek (kivéve női és férfi embereket, akik mindenütt helytállnak. Eh mindig ez az ember centrikusság). Például mérnök a férfi és női ember mellett, Szalariánok és Kvariánok lehetnek (Szalariánoknál sajnos sincs jelen a másik nem 🙁 ). Én a kedvenc fajomat, a Turiánt választottam, és eléggé nem turiános nevet adtam neki: StarBuck. A név megtévesztő, nem viperapilóta lett hanem őrszem (katona lehetett volna még). A színezést, a szintlépést (ami egy az egyben a singleben lévő másolata) és a felszerelés kiválasztását (itt is érvényesül a súly dolog) akár itt a főmenüben, akár a játék lobbyjában le lehet zavarni, ami klassz dolog, hiszen nem kell kilépegetni, otthagyni az esetleg jó társaságot ezért. Ugyanakkor nem klassz is, mert többször percekig várni kell az utolsó emberre, hogy benyomja azt a nyavalyás „kiengedtem a kutyát, készen állok” gombot. Ja, hangos chat-en kívül nincs semmiféle kommunikációs mód. Se ingame, se Lobbyban. Ezt remélem pótolják.

Irány a sűrűjébe:
Az első menet felettébb rövidre sikerült. Egy perc keresgélés után kidobott a főmenübe, mert megszakadt a kapcsolat a szerverrel. Rossz ómen, de jelentem ez csak elszigetelt incidens volt. Az EA tanult a BF3 és Cry2 hibáiból, és ezúttal szépen felkészítette a szervereket a rohamra. Nem is volt többet ilyen hiba. Bár néha elég komolyan szétcsúszott a játék a lag miatt. Ezt onnan lehetett felismerni, hogy az ellenségeknek nem megy le az életereje, hiába lőjük őket, a barátaink pedig csak állnak és bambulnak a végtelenbe. Sokszor kínos másodpercekig tartott egy-egy ilyen esemény, és elég sokszor ért véget emiatt, szerencsétlen ezüstbőrűm földi vermári pályafutása.

Az első sokkoló élmény a grafika volt, mert az valami álleejtően gyönyörű, de ami még fontosabb a nem éppen mai gépemen is tükörsimán futott, az úri dolgok (dinamikus árnyékok és élsimítás) kikapcsolása után.

A játékmenetben sok elem visszaköszön a mai divatos többjátékos módokból. A különböző cselekedetekért például felvillan a „Grat! XP-t kaptál” (vagy valami ilyesmi) felírat, vannak medálok, illetve ha elfogy az életerőnk, akkor még egy kis ideig feléleszthetnek a bajtársaink. Szerencsére, ha ez nem sikerül, akkor sincs baj, hiszen a következő kör elején az elesettek felélednek.
Ami viszont érdekes volt – az első két részt figyelembe véve – az az, hogy eszméletlenül sokat kell lőni még a legalapabb katonába is. Valójában a túl kevés töltény miatt nem csak a távol lévő ellenfelek ellen nem érdemes egy-egy lövésből álló sorozatoknál hosszabbakat leadni, hanem a közeliekre is. Azt is szigorúan csak a kobak irányába, mert máskülönben tényleg eszméletlenül hamar kifogy a töltény.

Amire még érdemes figyelni az, hogy a kard amilyen látványos, olyannyira érdemes mellőzni a használatát az első pár szinten. Hiszen elég sokáig tart az animáció (ami alatt röhögve tésztaszűrővé lőhetnek), de ami még rosszabb: a legalapabb katonának sem veszi le a teljes életerejét. Illetve a galád ellenség is rendelkezik egy ilyen karddal és nem rest használni, ha közelükbe kerülünk (micsoda dolog már: eddig híre hamva sem volt ezeknek az eszközöknek, most meg már mindenkinek van). Viszont van egy funkciója, amit eddig nem is reklámoztak, de a leghasznosabb: ha egy fickó a fedezékünk túloldalán őgyeleg, akkor egy gombnyomással a karakterünk megfogja a grabancánál fogva, földhöz nyomja, majd egy csapással elintézi. Na ezt már bizony érdemes használni.

A játékrendszer nem olyan bonyolult, mint azt egyes videók súgatták. Többnyire „csak” az a dolgunk, hogy visszaverjük az ellenség (a demo esetben a Cerberus) támadását, ami cseppet sem nehéz, ha
ad1 sikerül négy embert összeszedni,
ad2, ők nem hibernálva töltötték az utóbbi pár évet, kimaradva a mai fedezékhasználós stílusból. És
ad3, van annyi eszük, hogy nem kóborolnak el a társaik mellől.
Ha sikeresen vettük az akadályokat, akkor minden harmadik hullámnál valami spéci feladatot is kapunk (ezek teljesítéséért járnak a kreditek), ami gyönyörűen feldobja a játékot, mert kénytelen vagyunk elhagyni a kényelmesen bevédett pozíciókat, illetve még jobban rákényszerítenek a csapatmunkára. Az egyik ilyen feladat például, hogy fel kell törni négy zavaró berendezést, ám ez időbe telik, és karakterünk eközben nem képes lőni, vagy mozogni, szóval ez nem egy kifejezetten solo feladat.

Csapatmunkára márpedig eszméletlenül sok lehetőség van. Az még hagyján, hogy minden kasztnál eltérő képességet kapnak a különböző fajok, de néhány képesség úgy van megoldva, hogy lehet vele kombózni. Ez a legszembetűnőbb a torzításnál van, ami Starbuck alapképessége, és amit ha olyan ellenségen használunk, aki egy biotikus támadás mellékhatásaitól szenved (keringés egy mikro szingularitás körül, nem betervezett lebegés. Ilyen csekélységek), akkor annak robbanás lesz a vége. Nagy.

A játék hullámonként újabb és újabb fajta ellenségeket von be a játékba. A hetedik hullámnál előkerülő óriásrobot, még a méreténél is nagyobb meglepődést okozott a kis csapatunk számára. Különösen akkor, amikor kiderült, hogy az épület ajtaján – amiben kucorogtunk – éppen befért a testes jóság, és rakétáival majdnem felkoncolta az egész csapatot. A videók által rám ruházott tudást kihasználva, csak az irányítófülkét lőttem, de még így beletelt jópár tárba (és túltöltés képességbe), mire ŐAtlasa molekulákra robbant (egy darab sem maradt belőle :D).

Mit is mondhatnék ezek után? A többjátékos mód beszippantott. Rengeteg óra kell ahhoz, hogy mind a hat kaszttal és ezen belül mind a három fajjal (az emberek ugyanazt tudják, nemtől függetlenül) meglépjük a maximális szintet is. Ugyanakkor akármilyen jó is, ez csak másodhegedűs lehet az egyjátékos mód mellett. Érdemes volt beleraknia a biowarenek? Mindenképpen, jócskán ki fogja tolni a játék szavatosságát (de hova már?). Bár, hogy az ezzel töltött programozási idő mennyire fog meglátszódni az egyjátékos kampányon, az még a jövő titka.