Üdvözlünk az SFportal nem hivatalos Mass Effect rajongói oldalán!

Kövess minket!



Vagy kérj e-mail értesítőt!

Enter your email address:

Delivered by FeedBurner

Mass Effect @ Google+

Mass Effect @ Facebook

A hivatalos magyar Mass Effect Facebook oldal

Csatlakozz!

Ismét exkluzív regényrészletet olvashattok a Tuan Kiadó jóvoltából – már előrendelhető ugyanis a Retribution, a Mass Effect harmadik regénye, mely az ME2 után játszódik, és érzésünk szerint fontos előkészítő szerepe lesz a márciusban érkező játékhoz. A regényben megismerhetjük Kai Leng karakterét is, egy egykori N7 ügynököt, aki az Illusive Man egyik legfanatikusabb híve – és a hírek szerint Shepard parancsnoknak lesz néminemű szóváltása vele. 🙂

Látogassatok vissza holnap is, mert akkor az első fejezetet tesszük közzé!

Kritikánkat ITT olvashatjátok a könyvről, a regényt pedig 35% kedvezménnyel ITT rendelhetitek meg – a Tuan a megjelenés napján adja postára a kötetet.

Prológus

A Titokzatos Ember az íróasztala mögött ülve figyelte az irodája teljes falát elfoglaló kilátóernyőt. A bázisaként szolgáló névtelen űrállomás egy M osztályú vörös óriás körül keringett. A vöröses fényben tündöklő csillag kitöltötte a vetített kép alsó harmadát, ennek ellenére erős fénye nem homályosította el teljesen a közeli csillagokat.

A csillag hatmilliárd évnyi életének utolsó stádiumában járt. Létezésének utolsó mozzanataként magába omlik majd, és létre hoz egy feketelyukat, amely el fogja nyelni a teljes rendszert. A bolygókat és holdakat, melyek tanúi voltak születésének felfalja majd annak a sötét, tátongó toroknak az ellenállhatatlan gravitációja, amely a csillag halála után hátra marad.

A látvány magába foglalt mindent, amit a Titokzatos Ember a galaxisról gondolt: csodálatos volt, gyönyörű és halálos.  Az élet a legvalószínűtlenebb helyeken képes létrehozni a legelképzelhetetlenebb dolgokat pusztán azért, hogy egy kozmikus szempillantás alatt eltüntesse őket.

Nem akarta, hogy az emberi fajjal is ez történjen.

– Kitekintő ablak kikapcsol.

A fal elopálosodott, egyedül hagyva őt a nagy, félhomályos szobában.

– Világítás be.

A mennyezetbe ágyazott lámpák felragyogtak.

A férfi megfordult a székével, a szoba közepén álló holografikus kijelző felé, ahol a bejövő hívásokat szokta fogadni. Aktiválódásakor ez a szerkezet vetítette a szobába a háromdimenziós képét annak a személynek, akivel a Titokzatos Ember beszélt; azt az érzést keltve ezzel, mintha a beszélgető partner is itt lenne a szobában.

Természetesen a másik fél is látta őt, ezért volt a holo-kijelző úgy kialakítva, hogy az ablak felé nézzen. Ha az ablak aktiválva volt, a Titokzatos Ember háta mögött a legvarázslatosabb csillagászati csodák voltak láthatók, attól függően, mi történt éppen abban az időben a csillaggal; erőteljes és merész vizuális megerősítéseként az évek folyamán róla kialakított imázsnak.

Szüksége volt egy italra, de nem arra a szintetikus, idegenek által előállított moslékra, amivel a csaposok galaxis-szerte itatták a gyanútlan embereket. Valami valódit, valami tisztát akart.

– Buorbont. Tisztán.

Néhány másodperc múlva kinyílt egy ajtó a szoba túlsó végén. Asszisztenseinek egyike – egy gyönyörű, magas, barna nő – sétált be rajta egyik kezében egy üres pohárral, a másikban egy üveggel.

Sarka hangosan kopogott a márványpadlón, a szűk kis fekete szoknya ellenére is szaporán szedte hosszú lábait. Nem mosolygott és nem szólalt meg, amikor átadta a poharat; a viselkedése szigorúan hivatalos volt. Kitartotta maga elé az üveget, hogy a férfi jóváhagyhassa a választását.

Jim Beam Black, hirdette a címke. Tökéletesen főzve Kentuckyban.

– Háromujjnyit. – utasította a Titokzatos.

Az asszisztens félig töltötte a poharat, majd várakozón tekintett a férfira.

Mint mindig, az első korty most is visszarepítette őt fiatal korának egyszerűbb mindennapjaiba. Akkoriban még csak egy átlagos ember volt, tipikus felső középosztálybeli földi lakos. Gazdag, kényelmes, naiv.

A nedűt ízlelgetve fájdalmasan hiányolta azokat a boldog időket: mielőtt még megalapította volna a Cerberust; mikor még nem a Titokzatos Ember volt, az emberiség önjelölt védelmezője; mielőtt a Szövetség és a Fellegvár Tanácsában ülő idegen szövetségeseik terroristának kiáltották volna ki őt és a követőit.

A Kaszások előtt.

Az ismert galaxisban és azon túl létező összes ellenség, minden veszély, mely kitörölheti az emberiséget a létezésből, nem volt mérhető ahhoz a fenyegetéshez, ami a galaxis peremén az üres sötétségben bujkált. A Kaszások hatalmas, élő csillaghajók voltak, kíméletlen gépek, melyek mentesek mindennemű érzelemtől vagy együttérzéstől. Több tízezer éven át – vagy talán még ennél is hosszabb időn keresztül – figyelték az emberi és idegen civilizációk fejlődését; vártak a megfelelő pillanatra, hogy megjelenhessenek és eltöröljék a galaxis területéről a szerves létformákat.

Mégis, az általuk jelentett apokaliptikus fenyegetés ellenére, a legtöbb ember szinte semmit sem tudott a Kaszásokról. A Tanács zárolta a Fellegvárt ért Kaszás-támadásról készült jelentéseket, titkosították a bizonyítékokat és tagadták az igazságot annak érdekében, hogy megakadályozzák a galaxis teljes egészére kiterjedő pánik kitörését. Természetesen a Szövetség, az idegen gazdák legújabb ölebe tiltakozás nélkül követte őket.

A hazugság olyan mélységekbe hatolt, hogy még azok is, akik segítettek elfedni az igazságot meggyőzték magukat arról, hogy a Kaszások létezése nem több egy mítosznál. Folytatták földhözragadt életüket, mert túl gyengék és túl ostobák voltak ahhoz, hogy felismerjék a rájuk leselkedő szörnyű veszélyt.

De a Titokzatos Ember annak szentelte az életét, hogy szembenézzen a kellemetlen igazsággal.

Mikor a Szövetség hátat fordított a Terminus Rendszerben eltűnő emberi kolóniáknak, a Cerberus lépett a helyébe.

Sikerült rávenniük Shepard parancsnokot – a Szövetség legnagyobb hősét –, hogy segítsen nekik kivizsgálni a rejtélyt. Amit Shepard felfedezett, az alapjaiban rengette meg a Titokzatos Ember hitét.

Egy apró biccentéssel elbocsátotta az asszisztensét; a nő kimérten bólintott, sarkon fordult és egyedül hagyta a férfit a gondolataival.

Egy újabb korty után a Titokzatos Ember a szék karfájára állította a poharat; aztán benyúlt öltönye zakójának belső zsebébe és egy vékony ezüst tárcát húzott elő.

Több évnyi gyakorlat hihetetlen kecsességével felpattintotta és kihúzott belőle egy cigarettát, majd a mozdulat befejezéseként visszazárta. A tárca újra eltűnt a zsebében, s mikor előhúzta a kezét, már egy nagy, fekete öngyújtó volt a markában. Hüvelykujja egyetlen mozdulatával tüzet csiholt, gyorsan beletartotta a cigarettát, szippantott egyet és az öngyújtó máris eltűnt a belső zsebben.

A Titokzatos Ember mélyen beszívta a cigaretta füstjét. A dohány a földi civilizáció része volt évszázadok óta; a dohányzás rituáléja a világ szinte minden fejlett országában közös szertartásnak számított. Így hát nem volt mit csodálkozni azon, hogy ez a mindenütt jelenlévő szokás az űrbe is követte az emberiséget. A dohány különböző fajtái népszerű exportcikké váltak az emberi kolóniákon,  ahogy az idegen világokon is.

Egyesek még arra is vették a bátorságot, hogy azt állítsák: a salariánok által genetikailag módosított dohánylevelek minősége felülmúlta az emberi produktumokét. A Titokzatos Ember azonban pont úgy választott dohányt, mint whisky-t: csak a hazait. Ez a cigaretta például a dél-amerikai hatalmas dohánytermesztő vidékekről származott, amely egyike volt a Földön megmaradt kisszámú, mezőgazdaságilag életképes régiónak.

A huszonkettedik században már nem kellett aggódni a dohányzással járó hagyományos kockázatok miatt; a kémia és az orvostudomány terén elért áttörések segítségével elfelejthették az olyan betegségeket, mint a tüdőtágulat és a rák. Ám még mindig akadtak olyanok, akik mély gyűlölettel gondoltak erre a mindennapos szokásra. Réges-régen, a huszonegyedik század közepén meghozott szabályok, amelyek tiltották a dohányzást, még mindig érvényben voltak a Föld több nemzetállamának területén. Sokan úgy tekintettek a cigarettára, mint egy erkölcsileg elfogadhatatlan dologra: az érzéketlen és kizsákmányoló vállalati közöny szimbólumát látták benne, amely a részvényesek nagyobb nyereségének reményében több millió ember halálát okozta.

A Titokzatos Ember számára azonban a dohányzás valami egészen mást jelentett. Az íz, mely elöntötte nyelvét és torkát; a csiklandozó érzés, mikor a füst megtöltötte a tüdejét; a melegség, ahogy a nikotin szerteáradt a testében, eltelítették őt a kényelmes és ismerős rutin, valamint a fizikai elégedettség érzésével: az emberi lét két lényeges elemével. A dohányzás rituáléját nem szabad elfeledni… főleg most, hogy az emberi faj fennmaradása került veszélybe.

Szívj, amíg van mit, idézett fel magában egy régen elfeledett mondást. Mert egyikünk sem tudja, mit hoz a holnap.

A Titokzatos Ember szívott még párat a cigarettájából, mielőtt elnyomta a csikket a szék karfájába épített hamutálban, aztán kortyolt még egyet az italából.

Bármilyen komornak is tűnt, nem állt szándékában átadni magát a melankolikus kétségbeesésnek. Az a fajta ember volt, aki szemből közelítette meg a problémákat, és ez az alkalom sem különbözött a többitől.

Shepard parancsnok rájött, hogy az emberi telepeseket a Gyűjtők rabolták el, egy a világtól elvonultan élő és a Kaszások akaratának kérdés nélkül behódoló idegen faj. Bár az űr sötétjében rekedtek, a hatalmas csillaghajók még fényévek millióinak távolából is képesek voltak kontrollálni szerencsétlen talpnyalóikat.

Gépmestereik parancsait követve a Gyűjtők embereket fogdostak össze és vitték őket magukkal az otthonukba, a galaxis szívébe. Az elraboltakat ott átalakították: transzformálták, mutálták, végül nem maradt belőlük más, mint szerves sár, mindezt azért, hogy üzemanyaggal láthassanak el egy új Kaszást.

Shepard – a Cerberus segítségével – véget vetett a Gyűjtők munkájának. Azonban a Titokzatos Ember tudta, hogy a Kaszások nem fogják ilyen könnyen feladni. Az emberiségnek több tudásra kellett szert tennie, hogy fel tudjon készülni a könyörtelen Kaszások visszatérésére. Tanulmányozniuk kellett az erősségeiket és gyengeségeiket, felismerni és kiaknázni a sebezhető pontjaikat.

A Cerberusnak sikerült néhány rendkívül fontos technológia leírást megszerezni, melyet a Gyűjtők munkálkodásának maradványai közül mentett ki. Már neki is kezdtek azon létesítmény megépítésének, amely az első vizsgálatokat végzi majd ezen az eddig ismeretlen, idegen technológián. Csupán egy út állt előttük, hogy az általuk keresett tudás birtokába kerüljenek: folytatniuk kellett a Gyűjtők kísérleteit, valódi emberi alanyokon.

A Titokzatos Ember jól tudta, mennyire undorító a terve, de az etikát és az erkölcsöt sutba dobta faja fennmaradásának érdekében. A helyett azonban, hogy milliókat rabolnának el, csak pár, gondosan megválogatott alanyt választanak ki. Egy maroknyi áldozat, akiknek az emberi faj túlélése érdekében kell szenvednie.

A Gyűjtők által végzett kísérleteket titokban folytatták, Shephardnak nem volt róla tudomása és nem kapott benne szerepet. A Cerberus és az emberiség legnagyobb hőse közt létrejött szövetség gyenge lábakon állt; egyik oldal sem bízott meg teljesen a másikban. Nem volt kizárt, hogy a jövőben újra együtt dolgozzanak, de a Titokzatos Ember ebben a pillanatban csak a saját ügynökeire akart támaszkodni.

Halk, magas sípolás jelezte az egyik ilyen megbízható ember bejövő üzenetét.

– Ablak bekapcsol. – mondta a székében kiegyenesedve, a holo-kijelző felé fordulva.

A fények automatikusan elhalványultak, mikor a mögötte húzódó fal áttetszővé vált. A haldokló nap narancssárga izzással töltötte be a szobát.

– Fogadás. – motyogta a Titokzatos Ember. A holo-kijelzőn egy férfi alakja jelent meg

A legtöbb emberhez hasonlóan Kai Leng, a Cerberus ügynöke is a globális kultúra gyermeke volt. Kínai öröksége egyértelműen dominált sötét hajában és szemében, de orra és állkapcsa körül szláv származásra utaló jelek is felfedezhetőek voltak.

– Megtaláltuk. – jelentette Kai Leng.

A Titokzatos Embernek nem kellett megkérdeznie, kiről beszél a férfi. A Cerberus egyik legjobb fejvadászaként Kai Leng majdnem három éve ugyanazt a célpontot kereste.

– Hol?

– Az Omegán.

Kai Leng arcán futó árnyék suhant át, mikor kiejtette a nevet a száján – teljesen önkéntelen, de érthető reakció volt. Az űrállomás képviselt mindet, amit a Cerberus megvetett az idegen kultúrákban: nem ismert törvényt, vad volt és brutális. Kai oldalra fordította a fejét, így láthatóvá vált a nyaka hátulján díszelgő tetoválása: egy saját farkába harapó kígyó.

A kör alakú sárkányt, vagy kígyót ábrázoló szimbólumok gyakran az örökkévalóságot jelentették, de a Titokzatos Ember tudta, hogy van egy másik, sokkal komorabb jelentésük is: megsemmisítés. Ami a maga módján szintén öröknek számított.

A Cerberus egy évtizeddel ezelőtt talált rá Kai Lengre, egy Szövetségi fogolytáborban. A Titokzatos Ember gondosan tanulmányozta a férfi múltját, mielőtt felvette őt: haditengerész volt az N7 különleges kiképzésével, azért tartóztatták le, mert a szabadsága alatt a Fellegvárban egy kocsmai verekedésben megölt egy krogant.

A Szövetség keményen bánt a korábbi főhadnaggyal, példát akartak vele statuálni. Megfosztották rangjától és húsz év katonai börtönre ítélték. A Titokzatos Embernek nem volt kétsége afelől, hogy Kai Leng az idegen fajok képviselőivel szemben konfrontatív. Számára azonban az idegenellenes hajlamok csak jót jelentettek. Ez, plusz a tény, hogy sikerült megölnie egy krogant egy közönséges vajazókéssel, tökéletes alannyá tették őt.

A Cerberusnál eltöltött évtized alatt Kai Leng a szervezet egyik legjobb ítéletvégrehajtójává nőtte ki magát, de több volt ő, mint egy könyörtelen gyilkos. Megértette, hogy diszkrétnek kell lennie; tudta, hogyan kell megtervezni és végrehajtani összetett, kényes műveleteket.

Most, hogy megtalálta a célpontot, a Titokzatos Ember első gondolata az volt, hogy kiadja a parancsot annak megsemmisítésére, de támadt egy másik ötlete. Még mindig szüksége volt alanyokra a kísérletekhez; miért is ne üthetne két legyet egy csapásra?

– Hozd be. Élve. Ne hagyj nyomokat.

– Sosem szoktam. – válaszolt Kai Leng.

A Titokzatos Ember elégedetten hümmögött.

– Kikapcsol.

A fejvadász holografikus képe felvillant, majd eltűnt. A férfi hátradőlt a székben; hanyagul meglötykölte a pohara tartalmát, majd felhörpintette az utolsó nagy, kielégítő kortyot.

Sokat vártunk erre a pillanatra, Grayson. A hangulata sokkal rózsásabb volt, mint egy perccel ezelőtt. Teszek róla, hogy érdemes legyen várnunk.

Tetszett a részlet?
Rendeld meg 35% kedvezménnyel az SFportal Tuan Webshopból!

Megtorlás – Retribution részlet #1 – Prológus bejegyzéshez 573 hozzászólás

  • Zoli szerint:

    Hali mindenkinek!!!!!!
    Lenne 1 fontos kérdésem ami szerintem mindenkit érint.(Bocsi hogy ide írok de remélem itt sokan olvassák majd)
    Mint tudjuk alálehet írni 1 petíciót a Mass effect 3 magyarosításáért én személy szerin aláírtam de már hónapok óta semmi infó nincs róla hogy mikor küldik el a Biowarenak vagy hogy van e rá esély egyáltalán hogy ez az akció sikerülni fog -e.Engem személy szerint az érdekelne ,hogy ez az akció haladt már előre az aláírások óta vagy a játék készítőivel felvették e már a kapcsolatot ezen ügy érdekében.Ha igen akkor jelenpillanatban hol tart most van-e rá esély hogy legyen valami belőle.
    Nagyon megköszönném ha az oldal szerkesztői tudnának válaszolni a kérdéseimre vagy ez ügyben utána járni és mihamarabb értesíteni a rajongókat mert szerintem ez sokakat érdekkel.
    Válaszotokat még 1x köszönöm!!!!!

  • Merras szerint:

    @Zoli

    Nem tudunk a petícióról semmit, mi ennek a szervezésében és a promótálásában sem vettünk részt. És azért nem, mert egyáltalán nem hiszünk a netes petíciókban, személy szerint egy olyat sem láttam, ami működött volna.

    Ahogy mi tudjuk, a lokalizációk esetében annyi történik, hogy az EA megrendeli a stúdiótól a nyelvi verziót, ami aztán beárazásra kerül, és vagy elkészül, vagy nem. Úgy tudjuk, hogy az EA megrendelni megrendelte a lokalizációt.

  • Zoli szerint:

    Köszönöm a válaszod 😀 !!!!!!!!!!!
    Akkor reméljük a legjobbakat 😀

  • Lefty szerint:

    Sziasztok!

    Olvastam a könyveket és épp az után kutatok, hogy a ME3-ban lesz-e nyoma a könyv és a játék történetének összefonódásával, erre itt Nálatok olvasom Kai Leng-ről, hogy “a hírek szerint Shepard parancsnoknak lesz néminemű szóváltása vele.” Ez az info honnan van? Végig szemezgettem az újabb híreket de nem találtam infót.

  • Merras szerint:

    @Lefty

    Elég sok helyen lejött, de a Mass Effect Wiki talán megfelelően megbízható forrás lehet:
    http://masseffect.wikia.com/wiki/Kai_Leng

    In Mass Effect 3, Kai Leng is amongst the forces that Cerberus sends against Commander Shepard.[1]

    Sok infó nincs persze erről, hiszen egyáltalán az is titok, hogy a Cerberus az ME3-ban hogyan és miért, és egyáltalán, de elég biztosnak tűnik a hír.

  • Lefty szerint:

    Köszi! Azt hittem valami velősebb eredete van a dolognak 🙂

    Három könyv meg az összes DLC után elég egyértelmű merre terelődik a történet, szinte most le lehetne írni az egészet. Remélem lesz néhány meglepetés is, annak ellenére, hogy az eddig elhangzottak szerint nem lesz hosszabb játék a ME2-nél . . .