Üdvözlünk az SFportal nem hivatalos Mass Effect rajongói oldalán!

Kövess minket!



Vagy kérj e-mail értesítőt!

Enter your email address:

Delivered by FeedBurner

Mass Effect @ Google+

Mass Effect @ Facebook

A hivatalos magyar Mass Effect Facebook oldal

Csatlakozz!

Azt gondolom, sok rajongó örömére végre megjelenik a Mass Effect regénysorozat második része, a tervek szerint október 6-án kerül a boltokba az új kötet, a Felemelkedés, melyről ITT ÍRTUNK kritikát. Sőt, a Tuantól származó információk alapján még idén jöhet a harmadik kötet is – és talán bizakodhatunk abban, hogy a Mass Effect 3 előtt kijön a negyedik rész is.

Az SFportal webshopjában 35% kedvezménnyel megrendelhetitek a könyvet, amit a megjelenés napján postáznak is a Tuan kiadó munkatársai. Addig is, a Tuan jóvoltából exkluzív, csak nálunk olvasható regényrészlet következik. Tegnap közzétettük a Prológust, most íme az első fejezet!

Paul Grayson sosem álmodott. Gyermekként háborítatlanul aludta át az éjszakákat, de az ártatlanság kora már sok évvel ezelőtt véget ért.

Két órája voltak úton és még négy óra volt a célig. Grayson ellenőrizte a hajtómű és a tömegmeghajtó állapotát, aztán – egy órán belül már negyedszer – ellenőrizte a hajó útvonalát a navigációs képernyőn. Útközben nem volt szükség a pilótára; minden teljesen automatikusan működött a hajón, ha az a fénysebességnél gyorsabban haladt.

Nem álmodott minden este, de kétnaponta szinte mindig. Talán az öregedés jele volt, vagy a vörös homok mellékterméke, amit néha felszippantott, vagy talán csak a lelkiismerete háborgott. Egy salarián közmondás szerint a titkokkal teli elme sosem képes pihenni.

Újra és újra leellenőrizte a műszereket és kijelzőket, hogy biztosra mehessen. Saját felismerése lehetővé tette számára – kényszerítette őt –, hogy szembenézzen a helyzetével. Mély levegőt vett, hogy összeszedje magát, a szíve a torkában dobogott, mialatt lassan felemelkedett a székéből. Nem volt már értelme halasztgatni. Eljött az idő.

Bizonyos szintig tudatában volt annak, mikor álmodik. Furcsa köd ült mindenen, tompa, homályos hártya, amely feledtette a hamis valóság érzetét. Ám még ezen a sötét szűrőn keresztül is pár dolog tökéletes pontossággal kivehető volt, apróbb részletek kitörölhetetlenül belemarták magukat a tudatalattijába. Az éles határvonalak és a szürrealitás valahogy mégis elevenné, intenzívebbé tették az álmait, mint az ébrenlét világát.

Elindult a pilótafülkéből előre, az utaskabinok irányába. Lábai puhán és halkan érintették a folyosó szőnyegét. A társalkodóban Pel és Keo foglalt helyet az asztal mellett, egymással szemben. Pel széles vállú, bronzbőrű, nagydarab ember volt.  Szoros afro-frizurája és az állát vékonyan keretező, fekete szakáll tette egyedivé megjelenését. Mikor Grayson belépett, mindketten felé fordultak, Pel lazán előre-hátra ringatózott a fülhallgatójából áradó zene ritmusára. Ujjvégeivel finoman dobolt combján, tökéletesen manikűrözött körmei halk susogásban találkoztak nadrágjának sötét anyagával. Nyakkendője még mindig a nyaka körül pihent, de zubbonyát már kigombolta, napszemüvegét a jobboldali mellényzsebébe tűzte. Szemei szinte lecsukódtak, ahogy belefeledkezett a muzsika élvezetébe – ez a békés, nyugodt kép szöges ellentétben állt Pel hírnevével, mely szerint ő volt a Terra Firma egyik legjobb testőre.

Keo partneréhez hasonló öltözékben foglalt helyet, ám a nő mellőzte a nyakkendő viselését. Társával ellentétben messze nem rendelkezett olyan fizikai adottságokkal, amit egy tipikus testőrtől elvárhatna az ember. Egy teljes fejjel alacsonyabb volt Pelnél és talán fele annyit nyomott, de szálkás, kemény izmai láttán senki sem kételkedhetett felkészültségében.

Keo valódi korát nehéz lett volna meghatározni, bár Grissom tudta, legalább negyven évesnek kell lennie. A táplálkozás és a génterápia területén történő fejlődésnek hála mindennapossá vált, hogy az emberek az ötvenes éveikben is olyan fiatalnak és egészségesnek tűnjenek, mint amilyenek húszas éveikben voltak. Keo szokatlan megjelenése azonban még nehezebbé tette a feladatot. Krétafehér bőre, rövidre nyírt, ezüstszín haja igencsak elütött a megszokottól.

A földi rasszok közti keveredés az elmúlt két évszázadban ritkasággá tette az alabástrombőrt. Grayson úgy gondolta, Keo bőrszínét egyszerű pigmenthiány okozza, ami nem zavarta a lányt annyira, hogy változtatni akarjon rajta… persze az is megeshetett, hogy a kozmetikai célú bőrfakító eljáráson esett át. Végül is a feltűnő megjelenés kulcsfontosságú eleme volt a munkájának: hadd tudják az emberek, hogy szolgálatban van, így kétszer is meggondolják, hogy hülyeséget csináljanak.

A nő háttal ült Graysonnak, de megpördült a székkel, mikor az belépett a kabinba. Tekintete feszültséget tükrözött, olyan volt, mint aki mindenre készen áll – tökéletes ellentéte volt a nyugodt Pelnek. Úgy tűnt, képtelen lazítani.

– Mi történt? – kérdezte gyanakvó tekintettel a belépő pilótát.

Grayson megállt, kezeit a levegőbe emelte, a két ülve maradt társa a válláig ért.

– Csak iszom egyet – válaszolta.

Az ideges várakozás lassan erőt vett rajta. Alig sikerült lepleznie a hangja remegését.

Ez a bizonyos álom túlságosan is ismerős volt. Az elmúlt tíz évben túljutott az első száz, ha nem ezer gyilkosságán. Persze voltak másfajta megbízások is; másfajta halálok. A nagyobb jó érdekében már sok-sok lény életét elvette. Annak érdekében, hogy az emberi faj túléljen – hogy a többi fajon uralkodhasson – áldozatokat kellett hozni. Ám az összes meghozott áldozat, kioltott élet és teljesített küldetés közül erről álmodott a legtöbbször.

Megelégedvén azzal, hogy a pilóta nem jelentett közvetlen fenyegetést, Keo elfordult tőle és visszasüppedt a székébe, bár láthatóan a legkisebb provokáció jelére azonnal ugrott volna. Grayson folytatta az útját a lány széke mögött elhaladva az utaskabin végében álló hűtőszekrény felé. Nagyokat nyelt, a torka olyannyira ki volt száradva, hogy az ivás valósággal fájdalmat okozott neki. Maga elé képzelte, ahogy Keo füle megrándul a hang hallatán.

A szeme sarkából látta, ahogy Pel miközben felállt, hogy kinyújtóztassa tagjait, kivette a füléből a dugókat és nemtörődöm módon maga mellé dobta őket az ülésre.

Mennyi van még az érkezésig? kérdezte, de szavai egy ásítás burka mögül törtek elő.

Négy óra mondta a hűtő ajtajához hajoló Grayson, miközben megpróbált egyenletesen és nyugodtan lélegezni.

Komplikációk? kérdezte Pel, mialatt a pilóta a hűtőben kotorászott.

Minden a terv szerint halad válaszolta Grayson, mialatt a jobb kezében tartott vizesüveggel a baljában tartott hosszú, vékony, fogazott pengét takarta, amit már az utazás megkezdése előtt elrejtett a palackok között….

Még ha Grayson tudatában is volt annak, hogy ez csak egy álom, nem volt képes változtatni a történeten. A jelenet bármiféle beavatkozás vagy eltérés nélkül folytatódott tovább. A férfi a passzív megfigyelő szerepébe kényszerült; tanú, akinek saját szemével kell látnia, ahogy a történet kibontakozik. A tudatalattija nem engedte meg számára, hogy megváltoztassa a múltat.

Asszem, ránézek Csipkerózsikára bökte ki Pel közömbösen. Ez volt a kulcsmondat Grayson számára. Innen már nem volt visszaút.

Csak egy utas volt a hajón: Claude Menneau, a pro-emberi Terra Firma politikai párt egyik legmagasabb rangú tagja. Ez a karizmatikus, de nem feltétlenül kedvelhető közéleti személyiség óriási vagyonnal és hatalommal rendelkezett; az a fajta ember volt, aki megengedhet magának egy privát csillaghajót, saját pilótát és két testőrt, akik elkísérik őt gyakori útjain.

Szokás szerint Menneau rögtön felszállás után bezárkózott a hajó végében található VIP-kabinjába, ahol pihent és felkészült a következő nyilvános fellépésére. Pár óra múlva leszállnak Shanxi civil űrkikötőjében, ezen a bolygón pedig Menneau-nak a Terra Firma-dolgozók izgatott tömegével kell majd szembenéznie.

Mikor a Nashan Stellar Dinamics-botrány kitört, Inez Simmonst kényszerítették, hogy mondjon le pártelnöki megbízásáról. Egyértelmű volt, hogy akár Menneau, akár Charles Saracino követi őt, a Terra Firma vezetőjeként mindketten gyakran fognak ellátogatni a különböző emberi kolóniákra, hogy támogatókat toborozzanak.

A közvélemény-kutatások szerint jelen pillanatban Menneau állt előrébb három teljes ponttal. A Titokzatos Ember azt akarta, Saracino legyen a győztes. És a Titokzatos Ember mindig megkapja, amit akar.

Grayson felegyenesedett a hűtő előtt, az üveggel takarta a kezében tartott kést, felkészülvén arra az esetre, ha Keo az ő irányába nézne. Megkönnyebbült, mikor látta, hogy a lány még mindig a tarkóját mutatja neki, tekintetét a hajó farkában lévő VIP-szoba felé tartó, hosszú, egyenletes léptekkel távolodó Pel vállán tartotta.

Balja az üvegre kiülő párától hideggé és nyirkossá vált. Jobbja izzadt, olyan erővel szorította a fegyver markolatát. Tett egy halk lépést előre, így csak centiméterek választották el Keo szabad, védtelen nyakától.

Pelnek sosem sikerült volna ilyen közel kerülnie a lányhoz; legalábbis a nélkül nem, hogy felkeltette volna a gyanakvását. Annak ellenére, hogy szinte hat hónapja dolgoztak együtt Menneau testőreiként, Keo még mindig nem tudott teljes mértékben megbízni a partnerében. Pel azelőtt zsoldos volt, profi gyilkos, sötét múlttal a háta mögött. Keo mindig rajta tartotta az egyik szemét. Ezért kellett ezt Graysonnak csinálnia. A lány talán benne sem bízott – Keo nem bízott senkiben –, de nem figyelte minden mozdulatát, ahogy azt Pel esetében tette.

A fegyver támadásra készen pihent a férfi kezében, mély levegőt vett, előrelendítette a pengét egy felfelé ívelő mozdulattal, a hegyével a Keo koponyáján a füle mögött rejtőző puha lyukat keresve. Gyors, tiszta gyilkosságnak kellett volna lennie, de pillanatnyi hezitálása sokba került; Keo így esélyt kapott arra, hogy észlelje a támadást, mielőtt a penge áttörte volna a koponyáját. Reakcióidejét, túlélési ösztönét számtalan küldetés csiszolta tökéletesre, lecsúszott az ülésről, szembe pördült támadójával, mindezt mialatt a penge lesújtott. Hihetetlen reflexei megmentették őt az azonnali haláltól; ahelyett, hogy az agyát meglékelte volna, a penge mélyen belemart a lány nyakába, s elakadt.

Grayson hátrahőkölt. Érezte, ahogy a fegyver markolata kicsúszik izzadt tenyeréből. Akkor állt csak meg, amikor a háta a falat érintette a kis hűtő mellett; innen már nem volt hova hátrálnia. Keo mostanra felpattant és a szék túloldaláról bámulta őt. A lány hideg tekintetéből saját küszöbön álló halálának jeges bizonyosságát olvasta ki. Keo sokéves tapasztalata ellenében esélye sem volt a meglepetés ereje nélkül. Már fegyvere sem volt; hajdani kése most Keo nyakából állt ki, a markolat enyhén remegett.

Keo nem nyúlt az oldalán lógó pisztolyért, attól tartott, hogy a lövedék átüti a burkolatot. Inkább egy rövid, durván megmunkált kést rántott ki az övéből, és előreszökkent az őt Graysontól elválasztó szék takarásából.

Hatalmas hibát követett el. Grayson tapasztalatlanságából kifolyólag nem volt képes gyorsan végezni vele. Ez volt az, amiért Keo alábecsülhette őt; túlságosan agresszíven közeledett a férfihez. Gyorsan véget akart vetni a harcnak, ahelyett, hogy tiszta fejjel, óvatosan megkerülte volna a székeket. Ezzel a hibájával visszaadta ellenfelének az elveszettnek hitt előnyt.

Abban a pillanatban, amikor Keo lába elemelkedett a földtől, Grayson előrelendült. A levegőben úszó lány nem tudott lassítani vagy irányt váltani. Egymásnak csapódtak és a földre zuhanva próbáltak egymás fölé kerekedni. Grayson érezte, ahogy a lány kése felhasítja a bal bicepszét, ám a kistermetű Keo nem tudott elegendő lendülethez jutni és nem sikerült komolyan megsebeznie a férfit.

A lány kirúgott és megpróbált hátragurulni, hogy távolabb kerüljön ellenfelétől, hogy kihasználhassa az apró termete és gyorsasága nyújtotta előnyöket. Grayson nem próbálta megállítani. Ehelyett előrekapott a még mindig Keo nyakából meredező kés markolata felé. Egyetlen határozott, sima mozdulattal rántotta ki a fegyvert a feltápászkodó ellenfele húsából.

Karmazsin gejzír fakadt a kiszabaduló penge nyomán; a fogazott penge felhasította a nyaki artériát. Keónak még egy hitetlenkedő, meglepett pillantásra jutott ideje, mielőtt elájult. Ernyedt teste Grayson elé zuhant a földre.

A férfi arcát és kezét meleg, ragadós folyadék lepte el. Az undortól öklendezve igyekezett lábra állni, majd próbált minél gyorsabban elhátrálni a testtől, mígnem rövid időn belül már másodszor ütközött a hűtőszekrény melletti falrészbe. A vér csillapítatlanul zubogott tovább a nyaksebből, a folyam intenzitása azonban egyre gyengébbé és gyengébbé vált, ahogy a még életben lévő lány szíve utolsókat dobbant. Mikor feladta, a pulzáló folyam lassú folyású patakká apadt.

Pel kevesebb, mint egy perccel később visszatért a hátsó szobából. A Graysont borító vért látva csak az egyik szemöldökét emelte fel, nem szólt egy szót sem. Ráérősen letérdelt Keo teste mellé, ellenőrizte a pulzust, de mindvégig ügyelt arra, hogy a padlón egyre nagyobb helyet elfoglaló vértócsa ne piszkítsa be a cipőjét. Elégedett arccal kelt fel a hulla mellől és visszatelepedett abba a székbe, amelyben korábban pihent.

– Szép munka, Gyilkos – mondta finoman kacagva.

Grayson még mindig a fal mellett állt. Mozdulatlanul nézte végig, ahogy Keo kivérzett. A hátborzongató jelenet egyszerűen megbabonázta.

– Menneau halott?

Buta kérdés volt, de az első gyilkossága okozta adrenalin-löket tompává és lassúvá tette az elméjét.

Pel bólintott.

– Bár közel sem olyan mocskosan, mint ő. Szeretek tiszta holttesteket hátrahagyni.

Pel még mindig a székben ülve a fülhallgató után nyúlt.

– Nem kéne feltakarítanunk a vért?

– Nincs értelme – magyarázta Pel. – Amint találkozunk a másik csapattal, az első dolguk lesz ezt az egész hajót a legközelebbi napba irányítani.

– Ne felejtsd el elkérni a jussodat – tette hozzá a nagydarab fickó, miközben lecsukódó szemekkel és ritmusosan ringatózó testtel újra átadta magát a zene élvezetének.

Grayson nagyot nyelt, nehezen tudta a testét mozgásra bírni. Ellökte magát a faltól és Keo testéhez lépett. A lány az oldalán feküdt, az övére tűzött pisztolyt könnyen magához vehette. Remegő kezét kinyújtotta a fegyver irányába…

Az álom mindig pontosan itt ért véget. És minden alkalommal Grayson torkában dobogó szívvel, megfeszült izmokkal és izzadó tenyérrel ébredt, mintha a teste a tudatalattijával együtt újra átélte volna a történteket.

Nem tudta – és máig sem tudja –, miért kellett Menneau-nak meghalnia. Csak annyit tudott, hogy ez a nagyobb jót szolgálta valamilyen módon. Ennyi elég volt. Elkötelezettje volt az ügynek, teljes mértékben lojális volt a Cerberushoz és a vezetőjéhez. A Titokzatos Ember parancsot adott, és ő kérdés nélkül teljesítette azt.

Eltekintve attól, hogy Keóval nem mentek teljesen simán a dolgok, Grayson első akciója nem várt sikerrel járt. A felvevőcsapattal a kijelölt helyen találkoztak. A hajó Keo és Menneau testével együtt megsemmisítésre került. Voltak sejtések és teóriák Menneau és az emberei eltűnésének ügye körül, de mivel egyiket sem tudták bizonyítékokkal alátámasztani, összességében semmire sem mentek velük. És mivel a fő riválisa kiesett a versenyből, Charles Saracino lett a Terra Firma párt vezetője… de hogy ez milyen szerepet játszott a Titokzatos Ember hosszú távú terveiben, azt senki sem tudta.

Grayson teljesítménye felkeltette a Cerberuson belül a felettesei érdeklődését és ez a következő dekádban kapott több tucat megbízáshoz vezetett. Ám ennek vége szakadt, amikor Gillian bekerült a Felemelkedés-projektbe.

Nem szeretett Gillianre gondolni. Legalábbis nem ilyen körülmények között, egyedül a lakásban a nyomasztó sötétséggel. Elhessegette a lány arcát a gondolatai közül és a másik oldalára fordult az elalvás reményében. Mozdulatlanná vált, mikor a hálószoba ajtaja mögül zajt hallott. Elszántan hegyezte a fülét és meghallotta a kis lakásának nappalijából kiszűrődő hangokat. Lehet, hogy csak bekapcsolva hagyta a videoképernyőt, mikor betántorgott aludni. Lehetséges, de nem valószínű.

Takarók kusza rendetlenségét hagyva maga mögött, hang nélkül lecsusszant az ágyról. Mivel csak egy boxert viselt, egész teste megborzongott a szoba hideg levegőjétől. Hangtalanul kihúzta az éjjeliszekrény fiókját és megragadta a pisztolya markolatát. Keo pisztolya – helyesbített az agya, felkavarva újra az emlékeket.

Kezében a fegyverrel mezítláb indult meg a hálószoba túlsó végében lévő, a hallba vezető félig nyitott ajtó felé. A lakásban sötét volt, de a videoképernyő fényei kiszűrődtek a nappaliból. Összegörnyedt és úgy haladt tovább a nappali felé, így kisebb célpontot jelentett, mint amire a behatoló számíthatott.

Tedd le a fegyvert, Gyilkos szólt Pel, valahonnan az árnyak közül. Csak én vagyok.

Grayson a bajsza alatt szitkozódva felegyenesedett és besétált a nappaliban lévő hívatlan vendégéhez.

Pel a kárpitozott kanapén hevert a videoképernyő előtt és a hírcsatornák egyikét nézte.  Még mindig nagydarab, erős figura volt, de az elmúlt tíz évben felszedett pár kilót. Most valahogy puhábbnak tűnt. Olyan embernek, aki luxussal és élvezetekkel teli életet mondhat magáénak.

Jézus, de szarul nézel ki jegyezte meg Pel, amikor meglátta Graysont.  Ahelyett, hogy az összes pénzed vörös homokra költenéd, néhanapján vehetnél magadnak valami rendes ételt is.

Beszéd közben egyik lábával finoman megbökte a szoba közepén álló dohányzóasztalt. Grayson túlságosan el volt szállva ahhoz, hogy összetakarítson, mielőtt aludni ment – tükör, borotvapenge és egy kis csomag vörös homok pihentek az asztal közepén.

Segít elaludni motyogta Grayson.

Még mindig rémálmaid vannak? kérdezte Pel gúnyos hangon.

Álmok. Keóról.

Én is szoktam róla álmodni ismerte el Pel ferde vigyorral. Mindig érdekelt, hogy nézne ki egy zsákban.

Grayson az asztalra ejtette a pisztolyt és lomhán a kanapéval szemben álló fotelba telepedett. Nem tudta, hogy Pel viccelődött-e vagy sem. Pellel sosem lehetett tudni.

A képernyőre pillantott. A frissen felújított Fellegvárról mutattak képeket. Két hónapja csak a támadással foglalkozott a média csakúgy, mint minden élőlény a Szövetségi Űrben. Mostanra viszont a sokk és a borzalom elkezdett megfakulni. A dolgok kezdtek visszatérni a normális kerékvágásba. Az emberek és az idegen fajok tagjai is visszatértek mindennapjaikhoz: munka, iskola, barátok, család. A hétköznapi emberek továbbléptek.

A sztorinak még mindig volt létjogosultsága a médiában, de mostanra már csak a tudósok és a politikusok boncolgatták a történteket. Politikai szakértők egy csoportja – az asari nagykövet, egy volus diplomata és egy visszavonult salarián hírszerző – az emberiség által a Tanácsba javasolt jelöltek esélyeit vitatták meg.

Gondolod, hogy az Embernek van valami köze ahhoz, kit válaszunk? kérdezte Grayson a képernyő felé bökve az állával.

Lehet választolt Pel semmitmondón. Nem ez lenne az első alkalom, hogy beleavatkozik a politikába.

Gondolkodtál azon valaha is, miért akarta Menneau-t holtan látni? Grayson előbb tette fel a kérdést, mint hogy rájött volna, tényleg kimondta, amire gondolt.

Pel közömbösen megvonta a vállát, de a pillantása bizalmatlanná vált.

Száz meg száz oka lehetett. Én nem teszek fel kérdéseket. És neked sem kéne.

Szerinted vak engedelmességgel tartozunk neki?

Csak azt mondom, hogy ami volt, elmúlt, és nem tudod megváltoztatni. Az olyanok, mint mi, nem engedhetik meg maguknak, hogy a múltban éljenek. Érzelgőssé teszi az embert.

Velem minden rendben nyugtatta meg Grayson.

Látszik bökött Pel az asztalon heverő vörös homok tasakja felé.

Csak bökd ki, miért vagy itt mondta Grayson fáradtan.

Az Ember újabb halom gyógyszert akar beadni a lánynak.

Van neve is motyogta Grayson. Gilliannek hívják.

Pel felült és előredőlve a combjára támaszkodott. Fejét elkeseredetten ingatta.

Nem akarom tudni a nevét. A nevek személyessé teszik a dolgokat. Bemocskolod magad, ha a dolgok személyesek. Ő nem egy személy, csak egy birtokunkban lévő eszköz. Könnyebb lesz így, ha a Titokzatos Ember úgy dönt, fel kell áldozni.

Azt nem akarhatja vágott vissza Grayson.  Túlságosan értékes, ahhoz, hogy csak úgy elveszítsük.

Most éppen mordult fel Pel.  De egyszer csak rájönnek, hogy sokkal többet tanulhatnak tőle, ha felnyitják a kis koponyáját, feltúrják az agyát. Mi lesz majd akkor, Gyilkos?

Grayson agyában felvillant egy kép: a műtőasztalon fekvő, feldarabolt testű Gillian, de nem állt szándékában ráharapni a Pel által bedobott csalira.

Egyébként pedig ez nem történhet meg. Szükségük van Gillianre.

Hűséges vagyok az ügyhöz ennyit mondott hangosan. Nem akart erről tovább beszélni Pellel. Megteszek mindent, ami szükséges.

Ezt örömmel hallom. Utálnám azt hinni, hogy elpuhultál.

Valóban ezért jöttél? Grayson tudni akarta az igazságot. Iderángatott téged a Terminus Rendszerből, hogy rám nézz?

Már nem tartozol nekem semmivel, Gyilkos biztosította Pel.  Csak átutazóban vagyok. A Földön kellett elintéznem valamit, szóval önként jelentkeztem, hogy beugrom és átadom a felszerelést.

A nagydarab férfi egy átlátszó folyadékkal teli üvegcsét vett elő a kabátzsebéből és az asztal felett odadobta Graysonnak. A fiola nem volt felcímkézve, nem szerepelt rajta semmiféle információ arra vonatkozólag, hogy mi ez, vagy milyen hatása lehet; semmi utalás arra, hogy honnan származik.

Dolga végeztével Pel felegyenesedett a kanapéról és indulni készült.

Jelented a vörös homokot? szólt utána Grayson még mindig a fotelban ülve, mielőtt a másik elérte volna a bejárati ajtót.

Semmi közöm hozzá válaszolt Pel anélkül, hogy megfordult volna. Felőlem minden este kiütheted magad. Találkoznom kell valakivel az Omegán. Holnap ilyenkorra tele lesz a tököm az idegenekkel.

Az álcám része védekezett Grayson.  Beleillik a karakterembe: problémás apa.

Pel a kezét az ajtópanelre helyezte, ami a falba húzódva utat engedett neki.

Ahogy gondolod. Ez a te megbízatásod.

Kilépett a folyosóra és megfordulva még odavetette:

Ne puhulj el, Gyilkos. Utálok mások után takarítani.

Az becsukódó ajtó esélyt sem adott Graysonnak, hogy válaszoljon.

A szemétládája, mindig övé kell hogy legyen az utolsó szó motyogott maga elé.

Nagy nyögések közepette feltápászkodott a fotelból. Az üvegcsét a vörös homok mellé állította a dohányzóasztalra, majd kelletlenül az ágy felé vette útját. Legnagyobb szerencséjére az aznapi álmai már csak a lányáról szóltak.

>>> Rendeld meg az SFportalon a könyvet 35% kedvezménnyel!

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.