Üdvözlünk az SFportal nem hivatalos Mass Effect rajongói oldalán!

Kövess minket!



Vagy kérj e-mail értesítőt!

Enter your email address:

Delivered by FeedBurner

Mass Effect @ Google+

Mass Effect @ Facebook

A hivatalos magyar Mass Effect Facebook oldal

Csatlakozz!

Megérkezett az első singple player DLC a Mass Effect 3-hoz, amiben egy, a sorozatban régóta emlegetett rejtély, a Leviathan of Dis nyomába eredhetünk, és kideríthetjük a legenda mögött rejlő igazságot. Shepard parancsnok érdeklődését könnyen felcsigázza az a tény, hogy úgy tűnik, a Leviathan képes minden különösebb gond nélkül lelőni a Reapereket – a nyomozás végére ráadásul megismerheti a Kaszások háttértörténetét is. Hogy mennyire rühellem a Mass Effect 3 befejezését, az nem titok – ennek ellenére úgy-ahogy élveztem a Leviathant, ami valójában egy tényleg viszonylag tisztességesen összerakott kiegészítője a játéknak. A DLC három főbb küldetésből áll, nagyjából két óra alatt ki is játszható az egész.

A küldetéseket egy kimondottan jópofára sikerült nyomozgatás vezeti be: egy, a Fellegvárba berakott új helyszínen, egy tudományos laborban kell alaposabban szétnéznünk, és ott begyűjtenünk a nyomokat, amik majd elvezethetnek a megfelelő naprendszerbe – ahol remélhetőleg majd felvehetjük valami úton-módon a kapcsolatot a Leviathannal. A laborban való nézelődés a Lair of the Shadow Broker DLC-t idézi, ahol ugyebár Liara cuccai között kellett szétnéznünk – de annál egy fokkal összetettebb a dolog. Nem csak simán kihúzkodjuk a fiókokat, hátha találunk egy cetlit a következő helyszín koordinátáival: EDI segítségével össze is kell vetnünk a különböző begyűjtött információkat, és leszűkítenünk a potenciális naprendszerek listáját. Szóval, jópofa a dolog, legalábbis első végigjátszásra nekem bejött a nyomozós szál. Nagy kérdés, hogy második, harmadik, negyedik végigjátszásra is ilyen jópofának fog-e hatni, vagy már unalmassá válik a dolog. Valószínűleg olyan érzésem lesz, mintha egy már megfejtett keresztrejtvényt akarnék kisatírozni és újra megoldani úgy, hogy azért halványan ottmaradtak a ceruzanyomok is.

Egy DLC persze nem csak a nyomozásról, hanem az akcióról is kell, hogy szóljon – és ebben is tisztességeset alkottak a fiúk-lányok. A teljes ME3 legjobb pályái közé sorolhatóak a Leviathan csatái: jót tesz ezeknek az is, hogy átvettek elemeket a multiplayerből is, úgymint a drónkísérgetés és a “csomagkiszállítás”, így nem csak natúrban kell lövöldözni, hanem van egyéb cél is. Új ellenfél nincs a játékban, hagyományos Reaper erők próbálnak megakadályozni minket a Leviathan megtalálásában – aki gyakran multizik, az nem nagyon fog beleizzadni a harcokba. Bossfightra ne számítsunk, mert nincs a DLC-ben ilyen – de a keményebb ellenfelek, mint a Brute-ok és Banshee-k hajlamosak párosával jönni, mivel párosan szép az élet. Jellemző módon az egyik pályán sikerült azután megtalálnom a Banshee-k lelövésére odahelyezett rakétavetőt, miután néhány biotikus robbanással lerendeztem őket – hiába no, dolgoznak a multis reflexek, egy ilyen csatát meg kell tudni oldani rakéta nélkül is. 🙂

A történet szintén kimondottan jó, szépen felvezetik a nyomozást, és tényleg elég sok infót megtudunk a Reaperek eredetéről – habár nem annyira megdöbbentő ez az új tudás a befejezés ismeretében. A hangulat kicsit nyomasztó – de leginkább a Mass Effect 1 hangulatára hajaz. Sikerült visszahozni azt az érzést, amikor még szinte semmit nem tudtunk a Reaperekről, csak azt, hogy idegenek, félelmetesek, és beláthatatlan hatalmuk van – nos, ugyanez jellemző a Leviathanra is. A Mass Effect 2-es DLC-k kapcsán felmerült legnagyobb kritikát is most kikerülte a Bioware: a Leviathanra valamennyi csapattársunk szinkonhangját visszahozták, mindenkinek van saját szövege a DLC-ben. EDI-nek még több is, hiszen a laboros nyomkeresésben ő a mi kis szintetikus Dr. Watsonunk, aki segít összerakni a képet.

A sztori és a hangulat tehát szintén jó – az egyetlen probléma az ismételten csak a Mass Effect 3 végjátéka. Akinek nem tetszett a trilógia lezárása, az meglehetősen alulmotivált lesz a Leviathan végigjátszása kapcsán: minek vele vacakolni, amikor így is, úgy is ugyanabból az elcseszett 3+1 befejezésből fogunk tudni választani? A befejezésen ráadásul még egy fokot ront is a Leviathan – a Reaperekről megtudott információk tükrében, ha lehetséges, még kevésbé hajlamos megbízni az ember a Catalystban. A végső beszélgetés egyébként minimálisan, de változik attól függően, hogy megcsináltuk-e a Leviathan DLC-t – ez azonban egy-két mondatot jelent csak, és értelemszerűen a végső opciókon nem módosít.

Akinek tetszett a Mass Effect 3 vége, vagy legalábbis elfogadta azt, esetleg sikeresen túltette magát rajta, annak bátran ajánlom a Leviathant. Érdekes, izgalmas kiegészítő, a Mass Effect DLC-k sorának egyik legjobb darabja.

 

Leviathan DLC teszt bejegyzéshez 424 hozzászólás

  • Scoo Sama szerint:

    Nekem annyira nem jött be sajnos. Túl sok volt az unalmas oda-vissza repülgetés a laborba. Ráadásul szerintem szinte semmi újat nem tudtunk meg, hiszen a Chil már elmondott majdnem mindent. Az lett volna jó, ha ez alapból benne lett volna a játékban, mert akkor érezhető lett volna, hogy rendesen elő van készítve a Child érkezése, nem csak úgy egyik pillanatból a másikba jelenik meg, mi meg nézünk mit a moziba, hogy ez miez?! Plusz milyen nagy kihagyott ziccer, hogy nincs harc a víz alatt!

  • dzsejt szerint:

    Engem a bugok bosszantottak. Az egyik pályán alig lehet lejutni egy létrán, egy másikon Shepard átképezte magát Supermanná, néhol, ahol meg át kéne ugrani, nem lehet akárhol… 🙁
    De ezt leszámítva nagyon bejött. A keresgélés nekem második nekifutásra is tetszett, bár mivel először félálomba játszottam végig, így másodikra figyeltem inkább oda, olyan volt, mintha először játszanám. 😀 Azért trükkösek a Bioware fiúk-lányok, mert voltaképpen egyetlen nyomot elég megtalálni, és máris mehetünk a dolgunkra, így aki később nem akar minden szart átnézni, annak nem kell tökölnie.
    A Kaszásokról mondjuk tényleg nem tudunk meg sok újat (lehetett volna még egyáltalán?), de jó volt megismerni a múltjukat. Honnan van a formájuk, kik és miért jutottak arra az elhatározásra, hogy megalkossák CsillagFütyit (aki mellesleg elő van készítve, hisz már Thessián konkretizálja Vendetta, hogy van valami, ami irányítja a Kaszásokat). Szerencsére ebben a beszélgetésben sem rejtik véka alá, hogy iszonyúra melléfogtak Leviék ezzel az akármivel (noha az tényleg azt teszi, ami a dolga). Ez van, sok balfasz van a Mass Effect univerzumában, most még egy betársult a quarianok, a Cerberus, a Tanács és a többiek mellé. De hát ha mindenki gondolkodna, Shepardnak mi dolga maradna. 😀
    Külön öröm, hogy a csapattársak ezúttal tényleg nem voltak némák. Ezt nagyon rühelltem az ME2 DLC-iben, Bár félek, hogy ez nem egy új tendencia, hanem csak kihasználták, hogy az EC DLC-re amúgy is be kellett rendelni majdnem mindenkit, így egy füst alatt ezt is lerendezték. Mert például Joker egy szót sem szól, ugyanúgy, mint az EC-ben, ergo Seth Greent nem hívták vissza, ezért nem szerepel itt sem. De ne legyen igazam (egyszer a változatosság kedvéért 😎 ).
    Ami még kicsit megtörte a mosolyom, hogy vártam volna a végére valami epikusat. Erre egy snassz energiahullámmal le lett tudva még az az egy Kaszás is. Pedig egy egy-egy elleni harc, vagy egy Leviathan-Kaszás beszélgetés, valami hasonló még adott volna valami pluszt.
    Ja, és ez még mindig a harmadik single DLC, nem az első. 😉

  • Merras szerint:

    Nekem ez az első DLC.

    Az Extended Cut az szvsz egy közepes bugfix, ami pont a fő problémát nem javította, és valszeg egy jelentős része amúgy is olyan, amit már elkészítettek, csak időhiány miatt nem került bele a játékba eredetileg. Az ilyen extra fegyver / extra bizbasz meg nekem nem SP DLC. 😀

    • dzsejt szerint:

      Hát attól, hogy neked mi, az egy dolog, de attól ez a valóságban a harmadik SP DLC. Pláne, hogy ott a From Ashes is, ami azért nem csak extra puska, extra bizbasz, bár Javik belefér a bizbasz kategóriába. 🙂

      Az ízlésedet meg semmilyen bugfix, DLC, patch, expansio, nem tudja kijavítani. 😛 Bár lehet, hogy egy üveg pálinka igen. Akkor CsillagTöki még élőben is megjelenhet akár. Az de komoly lenne. 😆

  • Ghostlead8 szerint:

    Merras! Mit értesz az alatt, hogy kevésbé fogunk megbízni a Catalyst-ben pontosan?

    • Coloman szerint:

      Mivel elárulta a Leviathanokat, így megteheti velünk is a nyájas beszéd ellenére. Illetve, hogy látszólag a kezünkbe adja a végső döntést.

  • StarOfFlames szerint:

    Egy újabb negatív utalás a Mass Effect 3 végére. Kérem szépen, a Mass Effect-et szerény véleményem szerint a végkifejlet teljesen a magas sci-fi műfajába emeli. Mindegyik végjátékban van dráma és áldozat, és a tragédia mellett tanulság és remény is. Még nem volt alkalmam az Extended Cut befejezésére, de két (rövid) véget láttam, a Denial és a Destroy endinget. A Mass Effect hozzányúl néhány olyan mély kérdéshez, ami az igazi, komoly science fiction lényegét adja, és a játékosra hagyja, hogy válaszoljon rájuk. Ez az első komoly játék, ami utoléri a sci-fi irodalom színvonalát, Az első interaktív eposz, ami teljesen képes bevonni és újat tanítani nekünk. A Mass Effect 3 végéhez fel kell nőni, ez az én véleményem.